Múlt héten megrendezésre került a koronavírus-járvány miatt tavalyról idénre áttolt 30. osztálytalálkozónk. A régi közösségből néhányan azóta vidékre költöztek, de helyszínül mégis egy budapesti étteremre esett a választás, éppen abban a kerületben, sőt azon a környéken, ahol a gimnáziumunk volt.
Megkérdeztem Gábort, aki az iskolai éveink alatt a mögöttem lévő padban ült, hogy meginvitálhatom-e egy pohár gyomorkeserűre. Erre azt felelte, hogy nem iszik, így rákérdeztem, miért nem. Azt felelte, hogy tanult a nagybátyja esetéből. Ez felkeltette az érdeklődésemet, így megkértem, meséljen.
Gábor elmesélte, hogy nagybátyja hosszú évek óta alkoholproblémákkal küszködött. Többször megpróbált leszokni, de mindig visszarántotta az ital mámora. Egyszer csak azonban a kiskörúton sétálgatva találkozott egy szórólappal, amire vastag betűvel annyi volt írva: FELÉPÜLÖK. A zsebébe gyűrte és elindult haza.
Otthon leült az asztalhoz és elővette a zsebéből a szórólapot, áttanulmányozta. A tetején ez állt: felepulok.hu. Gyorsan megnyitotta a honlapot.